Lépjünk, hogy ne lépjünk bele! Hegyvidéki Önkormányzat 1205112051120511205112051
A kampányrólÚj kukákŐk is mellénk álltakEgészségügyi kockázatokKapcsolódó cikkek

Ők is mellénk álltak

A kampányhoz ismert emberek is csatlakoztak, akik örömmel adták arcukat és nevüket a Hegyvidék kutyapiszok elleni kezdeményezéséhez. Azok a hírességek, akik a kampány mellé álltak, elkötelezettek az iránt, hogy megváltozzon az utcákon kialakult áldatlan állapot. Úgy gondolják, az ismertség erejével, hatékonyabban tudják felhívni az emberek figyelmét a probléma nagyságára. A „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele” elnevezésű programban Monspart Sarolta, Csiszár Jenő, Taróczy Balázs, Bede-Fazekas Anna, Nagy Judit, Németh Juci, Novák Péter, Árpa Attila és Kolovratnik Krisztián is aktívan részt vett.

 


Váczi János, Árpa Attila és Kolovratnik Krisztián együtt kampányolt

 


Reklámok a Jazzy Rádióban

Jazzy Rádió

Monspart Sarolta

Kolovratnik Krisztián

Kutyapiszok elleni kampány


Szórólapozás április 3-án Árpa Attilával, Váczi Jánossal és Kolovratnik Krisztiánnal

 


Celebek a kutyapiszok ellen

Budapesti Újság- 2012. április 12.


Médiaszereplők a kutyapiszokkampányért

Hegyvidék – 2012. április 10.


Sporttárs is, családtag is a kutya

hegyvidek.hu - 2012. március 30.

Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Ő volt az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség miatt kellett feladnia, de a sporttól nem szakadt el, ma is azt hirdeti, hogy az egészséges életmód egyik fontos része a futás.
 
Mióta van kutyája?
- Nagyon rég, a mostani Derke kutya előtt 8 évig élt velünk Dorka, és sokkal előtte volt a Samu, az óriás schnauzer.
 
Úgy tudom különös oka volt annak, hogy Samu kutya Önhöz került.
- Igen. Agyhártyagyulladást kaptam egy kullancscsípéstől. Utána úgy akartam folytatni mindent, mint előtte, ezért kimentem az erdőbe, de egyedül sántikálva és lassan futva. Nem éreztem magam biztonságban. Ezért Péter, a férjem karácsonyra meglepett egy édes kis óriás schnauzer kölyökkel, akinek Samu lett a neve. Ettől kezdve vele jártam az erdőre, elmúlt a félszem. Úgy másfél-két éve volt nálunk, amikor az orvos is azt mondta, ha szülnék egy gyereket, akkor gyorsabban regenerálódna a szervezetem. Nagyon bíztam benne, hogy talán a lábam is jobb lesz, de nem lett, viszont fantasztikus ajándékot kaptam, mert megérkezett Botond gyerek. Édesanyám az addigi tapasztalatai alapján közölte, hogy ő vagy a kutyára fog vigyázni, vagy a gyerekre, döntsem el, s az egyiket adjam tovább. A kutyát adtuk oda egy ismerősnek, nagyon szomorú szívvel. De egyszer elkövettük azt a hibát, hogy elmentünk meglátogatni Samu kutyát. Nagyon örült, és azt hitte, hogy érte jöttünk. Ahogy elindultunk haza, láttuk, hogy átugrotta a nagyon magas kerítést, és lohol utánunk. És akkor elkezdtem bőgni, ettől bőgött Botond gyerek is, szerintem Samu kutya is, csak azt nem láttuk. Visszavittük, és többé nem látogattuk meg.
 
Aztán jött Dorka?
- Ő azért lett, mert Péter akkoriban napközben sokat volt itthon – késő esti műsort szerkesztett, vezetett - olvasott, tanult, készült; úgy gondolta, jó lenne egy kutya, akivel lemegy sétálni, közben gondolkodhat, és mégis mozog valamennyit. Dorka berni pásztor leányka volt. Ő a tizennegyedik kölyök volt a tizennégy testvér közül, s mire ő jött sorra, már elfogyott a fehér festéke anyukának, tehát alig volt a farkán fehér, meg a mellényén, ellentétben a mostani Derkével, akin meg nagyon sok a fehér.
 
Dorka meddig volt a családdal?

- Nyolc évig. Amikor elvittük a szokásos oltásra, az orvos is mondta, hogy a korához képest nagyon jó állapotban van, de egy éjjel mégis elaludt. Azt mondták, hogy a szíve. Később olvastuk a szakirodalomban, hogy az ilyen nagytestű kutya tényleg nyolc-kilenc évig él. Bár egészséges életmódot folytatott, járt velünk futni…
 
Sokan emlékeznek rá, hogy úgy járt a szigetre futni, hogy a nejlonzacskó mindig a zsebében volt, ha a Dorka elment a dolgát végezni, akkor rohant keresni, hogy hová.
- Igen, és nem is volt könnyű megtalálni, mert a Dorka szégyenlősen mindig bebújt a bozótba, meg a rekettyésbe és a falevelek közé.
 
Eszébe se jutott, hogy ott hagyja?
- Nem, ez olyan természetes, mint ahogy az ember a saját dolgát is oda intézi, ahová kell, s nem mellé…
 
Derke is piciként került a családhoz?
- Igen, két hónaposan. Amikor elhoztuk, azt mondták, minden oltást megkapott, tehát levihetjük az utcára, de annyira fegyelmezetlen volt még, és annyi bajunk volt eleinte, hogy már-már majdnem visszavittük. Ez persze túlzás. Most, nyolc hónaposan már mondhatom, hogy szinte semmi probléma nincs vele. Viszont lassan olyan lesz, mint Dorka: mindig igyekszik elbújni ha a dolgát végezni, tehát mindig mehetek keresni, hogy hol is találom meg.
 
A Városmajorba járnak a kutyával. Nagy ott a kutyás társadalmi élet?
- Igen, szoktam is mondani a futó lányoknak, hogy a szingliknek a legkönnyebb kutyával ismerkedni, mert nincs az az ember, akivel ne lehetne szóba állni, ha kutyások vagyunk. Még akkor is lehet fortélyokat kitalálni, ha a másik nem kutyás, hogy ismeretséget kössön az ember. És természetesen, míg a kutyákat sétáltatjuk, a világ, a kerület dolgait is megbeszéljük. Néhány éve figyelem, ha néhányan összejövünk, a társaság több mint a felének örökbefogadott kutyája van. Régen nagy dicsekvések voltak a fajtákkal. Ez nagyon sokat változott. Egyébként nagyon szép, okos kutyákat lehet így „megtalálni”.
 
A Városmajorban mindenki odafigyel, hogy ne hagyja ott a kutya produktumát?
- Nem. Sok idegen jön. A miénk egy törzsgárda, ahol előbb tudom a kutyaneveket, mint a gazdák keresztnevét, és a kutyák is jóban vannak, szólunk egymásnak, ha a kutyánk épp a hátunk mögött tette le a rakományát. De nagyon sok a Majorban az olyan eset, hogy a zsákutcába vagy a parkolóba autósok jönnek kutyát sétáltatni, majd távoznak. Már ezek közül is van egy-kettő, aki itt hagyja, és sokszor már előre látni a gazdán, ki lesz ilyen. Ha szólunk neki, akkor vagy ránt egyet a vállán, vagy jó esetben felveszi.
 
Hogy látja, a többi kerületben nagyobb probléma a kutyapiszok, mint itt?
- A belvárost látom drámainak. Az Andrássy út környékén például sok kutya lehet, de már messze van a Városliget vagy a Duna-part, hogy kimenjenek, ezért a környező utcákba hordják a kutyáikat. Ott gyaloglás közben fel sem lehet nézni a járdáról, mert állandóan figyelni kell, hogy bele ne lépjünk valamibe.
 
És a kerületben?
- A Normafa környékét látom gyakrabban, olyan emberek járnak oda, akik rendet hagynak a kutyájuk után. A Normafa és a környéke, a Disznókő, a Kossuth-szobor környéke, Csillebérc felé és a turista utakon vagy a kutyák bújnak el nagyon rendesen a bozótban és nem találjuk meg, vagy fölszedik a gazdák.
 
A kutyafuttatókat jó ötletnek tartja? Több van a kerületben.
- Igen, de a Majorban egy kicsit talán kicsi. A kutyatartók nevében lenne egy javaslatom: ha az a viszonylag kicsi rész a Beethoven-szoborral és az, ahol a parkoló meg a kijelölt kutyafuttató rész a kutyásoké lehetne, az nagyon jó lenne.
Gyerekkorában miért nem volt kutyája?
- Ugyanitt laktunk négyen, társbérlőkkel, akik ugyan rokonok voltak és a nagyszülők is velünk laktak. Tehát három generáció. Nem volt hely és nem volt rá energia.
 
És mit jelent most a kutya?
- Sokat. Elég pár hét, és az ember úgy megszereti, mint egy családtagot és az is. Bár néha próbáljuk hangoztatni, hogy nem mi vagyunk a kutyáért, hanem a kutya van miértünk, ez néha csak egy üres frázis.


Közös ügyeink, a közösségi ügyeink

Az új hegyvidéki kutyapiszokgyűjtő kukákról, a „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” elnevezésű kampányról és a felelős kutyatartásról kérdeztük Novák Péter színészt/zenészt.

Rögtön igen mondtál, amikor a Hegyvidéki Önkormányzat felkért, hogy állj az utcán hagyott kutyapiszok megszüntetéséért indított kezdeményezésük mellé?
Én általában elvállalom, ha társadalmi célú kezdeményezés támogatására kérnek fel. A „kedvenc” témáim a környezetvédelem, az esélyegyenlőség és a fenntarthatóság. Aki ezekkel keres meg, az nyitott kapukat dönget nálam. Egy ilyen felkérésre a válaszom általában egy egyszerű „Igen!”. A Hegyvidéki Önkormányzatnak különösen könnyű dolga volt, hiszen évekig a kerületben éltem, és a családom nagy része a mai napig hegyvidéki lakos.
Ráadásul én magam egy körülbelül velem egyméretű kutya boldog tulajdonosa vagyok. A mérsékelten jól nevelt Mandula fajtáját tekintve leonbergi óriás, tehát legyünk őszinték: anyagcsere tekintetében piacvezető. Ebből következik, hogy a kutyapiszok-ügyet nekem is komolyan kell vennem.

Mióta van kutyád?
5 éve, amióta vidéken élek. Egészen gyermekkorom óta álmodoztam egy kiskutyáról, de kivártam, amíg ez megvalósíthatóvá válik. Volt bennem annyi önuralom, hogy későbbre toljam a „kutyavállalást” az életemben, így most a kutyámnak mindene megvan: nagy kertje és saját territóriuma, ahol azt csinál, amit akar.

Miért tartod fontosnak ezt a kampányt, miért tudsz azonosulni vele?
Szerintem az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések mind-mind a társadalom közös ügyeiről szólnak. Sajnos az elmúlt 20 esztendőben rosszul vizsgáztunk ezekből. Kérdéses, hogy tudunk-e vigyázni a közös tulajdonunkra. Nem tudom, hogy nekünk való-e egyáltalán a közösségi vagyon, hogy tudunk-e bánni vele, képesek vagyunk-e ápolni azt.
Az, hogy ennek a kampánynak pont egy ilyen nagyon is szembetűnő dolog áll a középpontjában, az nagyon klassz. Ehhez hasonlóan lehetne valamit kezdeni a általánosan a magatartásunkkal, így például a tömegközlekedési morállal. Fel kell hívni az emberek figyelmét ezekre az aprónak tűnő dolgokra. Meg kell mindenkit tanítani a közösségi ügyeink helyes kezelésére, az egymásra és környezetünkre való odafigyelésre.
Örülök, hogy az Önkormányzat az élére állt az utcán hagyott kutyapiszok elleni harcnak, és ilyen látványos és kreatív kampányt indított.

Saját bőrödön is tapasztalod a problémát?
Én abszolút ökotudatosan élek az agglomerációban, ahol a kutyámnak gyakorlatilag teljesen szabad teret biztosítunk. A kutyaürüléket persze ott is össze kell szednem, bár kevésbé érzékelem a problémát, de amit bejövök a városba, azonnal szembesülök az áldatlan állapotokkal, ezért is álltam a kampány mellé. Ezt a bosszantó és egészségügyi veszélyeket is magában hordozó problémát sürgősen meg kell oldani. Én őszintén bízom a kampány sikerében.

Mit gondolsz a felelős állattartásról?
Az emberi kapcsolatokat nem pótolja az, ha „beszerzünk” magunknak egy házi kedvencet. Az állattartás komoly felelősség. Csak akkor fogadjunk be háziállatot, ha a mindennapokban is tudjuk vállalni az ezzel járó kötelezettséget. Rengeteg felelőtlen gazdi van, szerintem valamit tenni kell ennek a megváltoztatásáért annak korlátaival együtt, hosszú éveken keresztül. Tudatosítani kell a kutyatulajdonosokban, hogy felelősséggel tartoznak kutyáikért, és ezzel együtt környezetükért is, és ez kemény munkával is jár, nem csak szórakozással. „Lépjünk, hogy ne lépjünk bele!” és gondoljuk át képesek vagyunk-e ezt az alapvető kötelezettséget vállalni, mielőtt felelősséget vállalunk egy kutyáért, én ezt vallom.

Jónak tartod az Önkormányzat hozzáállását? Szerinted képesek retorziók helyett a meggyőzés eszközével hatni az emberek viselkedésére?
Mondhatjuk, hogy a szabadság nem nekünk való, de akkor miért élünk demokráciában? Ha valami kötelező, mindig nehezünkre esik annak megfelelően viselkedni. Ott van például az orosz nyelv, hogy egy távoli hasonlattal éljek, ami csodálatos kulturális emlékekkel és fantasztikus alkotókkal ajándékozta meg a világot, Puskintól Tarkovszkijig. Ugyanakkor nem tudtuk értékelni, mert azt valaki kívülről ránk erőltette. Én már kezdek rájönni, hogy mit veszítettem a hiányukkal. Mára ezt a lemaradásomat szerencsére sikerült pótolnom. Én sokkal jobban hiszek a támogatásban és a nevelésben, mint a kényszerítő eszközökben.
Tehát, ha választani kell, akkor inkább Athén, mint Spárta.
Szerintem a kampány figyelemfelkeltő pozitív hangvételű elemei jó eszközként szolgálhatnak.

Praktikusnak találod az új kutyapiszokgyűjtő kuka egyedi megoldását?
Nekem nagyon tetszik az új kukák játékossága, mert felkelti a figyelmet, és érdeklődővé teszi a felhasználót. A Homo Ludens-t – játszó embert – nem szabad kihagyni az életünkből. Arról nem beszélve, hogy kevésbé engedi ki a szagokat, és nem ehet teletömni mindenféle PET palackokkal, háztartási hulladékkal. Szerintem az emberek értékelni fogják a „Csigát”.
Különösen örülök, hogy a kukát egy tehetséges fiatal srác tervezte. Őszintén gratulálok Kőrös Benedeknek, szép munkát végzett! Bár az többi terv is nagyon ötletes volt. Szóval összességében ez egy fontos és szükséges kezdeményezés volt az Önkormányzat részéről, klassz elemekkel.

 


Interjú Árpa Attilával

Interjú Árpa Attilával, aki az első hívó szóra a Hegyvidéki Önkormányzat kutyapiszok elleni kampánya mellé állt.

Először is adódik a kérdés, hogy van-e kutyád?
Van kutyám, de vidéken tartjuk, egyszerűen azért, mert úgy gondolom, ott sokkal jobb helye van, mint bent a városban. Ugyanakkor rövidebb időszakokra itt lakik velünk, olyankor sétáltatni is viszem természetesen.
 
Itt laksz a kerületben?  Tapasztalod, hogy  itt is sok az utcán hagyott kutyapiszok?
Igen, itt lakom a Hegyvidéken szép zöldövezetben, és sajnos ott is jelen van a probléma. Mivel sok a zöld, erdős, parkos terület, rengetegen sétáltatják arra a kutyájukat, aminek hozománya, hogy kutyapiszokkal is jócskán találkozom az utcákon. Ez a helyzet még rosszabb lehet a kerület sűrűbben lakott részein.
 
Ha olyan járókelőt látsz, aki nem szedi össze kutyája után az ürüléket, rászólsz?
Igen, egészen biztosan. Két lehetőség van, vagy kedvesen figyelmeztetem, hogy elfelejtett valamit, vagy kicsit keményebben felszólítom, hogy tegye a dolgát. Volt már erre példa. Sokszor volt olyan, hogy valakinek szóltam, hogy legyen szíves felszedni az ürüléket, és úgy tett mintha nem is hallaná. Ez felbosszant, és kicsit határozottabban reagálok. Például megemlítem, hogy, ha ő nem szedi fel a piszkot, akkor majd én, és mindet odaviszem a háza elé.
 
Mit gondolsz, mi lenne a legjobb módszer a probléma megoldására?
Én a bírság mellett teszem le a voksom. Akárhogy is nézzük, a pénztárca mindig a legjobb tanítóeszköz. Persze igaz, hogy büntetni csak bizonyíték mellett, azaz például tettenéréssel lehet, és ez nagyon nehéz. A szégyenfalat sem tartom rossz ötletnek. Mindemellett nagyon jó dolog, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat egy ilyen jól felépített, remélhetően hatékony kampányt indított a probléma kezelésére.
 
Ha a kampány lefut, látsz reményt az attitűdváltásra?
Azért is álltam én is a kezdeményezés mellé, mert bízom abban, hogy ez a kampány ilyen radikális eszközök nélkül is hatásosnak bizonyul majd. Ezt nagyon gyorsan le lehet majd mérni, amint kikerülnek az új kukák. Ha bejön, tényleg sikeres volt a koncepció, és még több kukát várunk szeretettel.
Új kukák

Új kukák

3 lépés, nem nagy dolog. Ismerkedjen meg a Hegyvidék speciális kutyapiszokgyűjtő szemetesedényeivel!


Üzenjen kutyául!

Üzenjen kutyául!

Lepje meg ismerőseit egy eredeti "kutyanyelvre" fordított üzenettel!



Aknakereső játék

Aknakereső játék

Az utcán hamarosan már nem kell aknakeresőt játszanod, de a játékban még mindig gyakorolhatsz.


Galéria

Galéria

Tekintse meg a kampány legemlékezetesebb pillanatait fotó- és videógalériánkban!



Nyitólap  |  Honlap térkép  |  Üzenjen nekünk!  |  Aknakereső játék  |  Impresszum  |  Kapcsolat  |  Adatvédelem